Wictor Charon özvegye, Sinai Magdolna, aki munkáját 22 éven át támogató, szellemét Charon halála, 1976. okt.22. után odaadóan ápoló és a hagyatékot gondozó hű feleség.

Szepes Mária, Szepes Béla felesége, Charon testvérhúga, aki számos írásában és visszaemlékezésében hivatkozik testvérbátyjára, arra a szellemi tanítóra,  aki elmélyült ezoterikus tanulmányai, kutatása és a zenei oldás, a tudomány kíváncsi követője és végül a II. vh. utáni pár évben megalapított szellemi iskola rövid élete után “illegalitásba”, valódi, a hétköznapokban is rejtett (‘ occult’) terekbe kell visszahúzódniuk.

Ebben a visszahúzódott időszakban a Pasaréti út környéke izgalmas szellemi kohóvá válik. A Júlia utca  3. és a Nagyajtai u.4/b. között kibontakozó szellemi párbeszéd, amely során W.Charon már nem hagyja el a társ és útitárs,  Sinai Magdolna által kiépített óvó és támogató szellemi “anyaméhet”, de ahova napi rendszerességgel jár Mária is a közös alkotói fegyelem írás és kutatás miatt.

Ebbe a szellemi kohóba lépett be Ruzsa Ágota 1976-ban, másodéves egyetemistaként. Charon ekkor már nagyon beteg, Magdolna, aki 1953-ban egy biztonságos, gazdag polgári feleség státusát áldozta be egy állani fodrász-kozmetikus munkahellyé, hogy Charon feleségeként a szerető, társ és tanítvány hármas szerepében “szolgálja” Charont munkája kiteljesedésében.  De a betegség és a folyamatos ápolás miatt már otthon dolgozott.
Én ide kerültem. Már az első alkalommal a kis lakás “vegykonyhájának” szerető és figyelmes gondoskodásában, kezelésében egyértelmű volt, hogy itt több és más van, mint “odakint”.

Ekkoriban az Eötvös Collegium diákja, az ELTE BTK magyar-angol-skandináv szakos hallgatója vagyok. Az EC híres könyvtára számos izgalmas és elmélyülést segítő könyvet tartogatott az érdeklődőknek, mégis..amikor pár hónappal később, már Charon halála után beléphettem a belső szalonba, egy izgalmas és elvarázsolt térben találtam magam. A számomra mindaddig ismeretlen, háború előtti szellemi irányzatok, és ezoterikus irodalom legkiválóbbjainak munkái magyar, angol és német nyelven. Charon kísérletező varászlatos fényei, Papp Oszkár felemelő képe a Chinava híd és a kapcsolódó karácsonyi misztériummal, Magdolna esztétikus, szép és otthonos lakása és a kibontakozó és állandó szellemi kapcsolat Magda és Mária irányításában, Sz.Béla elegáns, “úri” támogatása pesti kapcsolódást, otthonosságot nyújtott  nekem,  aki  bágyogszováti és győri ( akárcsak Sinai Magdolna) szerető háttérből jöttem. hasonló befogadó elfogadottságra találtam egyetemi csoporttársam családjában is és általa a budapesti lét és értelmiség egy egészen más köreire láthattam rá.
Ruzsa Ágota a családi és biztonságot nyújtó, értékeiben kitartó és következetes, de nem erőszakoló anyai háttérből, a középiskola teljesen másnak tűnő értékeiben felnövő, de a társadalom iránti felelősséget ápoló és a közösségi tudatot erősítő légkör mellé járult az EC szellemi köre, megerősödve csoporttársam családjának, különösen édesanyjának elfogadó, polgári világával és a Charon-Sinai-Szepes családok lelki-szellemi  kohójával.

Ez a háttér egyértelművé tette, hogy nem hagyom el Budapestet az egyetem befejezése után… s pár év múlva, már a Közgazdasági egyetem Angol tanszékének tanársegédjeként, belső utam az International House alapító közösségébe vezetett  és az IH által elég gyorsan megismerhettem a szakma pesti ‘elitjének’ látásmódját, magatartását és világom egy gazdagabb nemzetközi térbe léphetett a 80-s évek változó és átalakuló világában, amely a hazai színtéren a lazuló, a másság és az alakuló új értékek mentén kibontakozó irányok táptalaja lett. Itthon a liberális értékek felerősödése, Angliában és Angliából nekem a belső út ösvényén történő utazásban a pszichológiai (humanisztikus és transzperszonális) síkok, a lelkiség új megérintésének terei nyíltak meg…(co-counselling és közösségi fejlesztés, társas támogatói terek, egészséges táplálkozás, új és nagycsoportos társas, részvételi és interaktív módszerek), ahol a kint és a bent között már nem akkora a szakadék, ahol a kint és a bent ( értékeink, érzéseink és cselekedeteink)  holisztikus egysége a mérvadó.

Ezt aztán 1988-ban, ismételt Jósorsom és a Gondviselés támogató erejében kinyílt lehetőség, egy 10 hónapos angliai tanulmány az akkori egyik legmodernebb és innovatívabb pszicho-szociaális értékeket és módszereket a felnőttképzésbe beemelő Human Potential Research Group a Surrey-i Egyetem Pszicho-Pedagógiai karán tanulhattam tovább és eközben rádöbbentem a sokféleség, diverzitás, a külső és belső lelki, katarzisra is rákészítő, a test-érzelem-értelem kölcsönhatásait megismerő, személyes tapasztalati megélésemet is validáló megközelítés olyan spirituális ( Emissary és Lucis Trust ), autentikus humanisztikus és transzpersonális módszerek (Beáta Bishop, John Heron, Anne Dickson, stb.) és ökológiai (Findhorn és ökomozgalom, és az Új Tudomány ( David Bohm, Rupert Sheldrake, J.Lovelock stb.a később intézményesült Schumacher College) köreit, az új társadalomra ható öko-feminista és leginkább feminin erőket is életre keltő személyes és csoportos oldásokat és újra kötéseket segítő módszereket is befogó találkozásokra nyitott ki, amely meghatározó volt élményvilágomra és az ebben gyökeredző tudatosodásomra.

Így hazaérve, 1988 őszén egyértelművé vált, hogy mindennek itthon is kell hazai terepet adni. A Suerrey- eggyetem HPRG munkásságát akkor szerettem volna beépíteni akkori Tanszékem munkájába, hogy angol nyelven alakíthassunk ki mi is egy ilyen diverz, az élet kompetenciákra felkészítő kommunikációs és személyes fejlődést szolgáló, és a társas tudatban felnövő új generáció nevelésében. Ajánlatom és kapcsolati hálóm nem kellett a hivatalos keretekben. Nem tudtam megláttatni ennek fontosságát,  sőt bár egy találkozásnak köszönhetően az ELTE Népművelés tanszékének megreformálásához is beadásra került ez a koncepció, akkor és ott, sőt ilyen holisztikus keretekben még ma sem, alakulhatott ki.

Hát így lett bennem egyértelmű 1989-re, hogy létre kell hozni civil közösségi tereket, ahol az új megfoganhat a régivel való energiákkal történő megküzdés miatti energia veszteség nélkül.

Ennek lett egyike az Ariadne Gaia Alapítvány a fenti alapítókkal. Az alapítók tiszteletére, az ezoteria társadalmi szerepvállalására rárímelő új és nyitott világ ünneplése és a tudás metafizikai dimenzióit a személyes én érzelmi és cselekedet alapú integrálódását is felismerő és erősítő szakmai, szellemi műhely.  Ahogy akkoriban valaki hívta: a szellemi környezetvédelem helye.
Bár az elmúlt 29 év sok, nagyon sok változást hozott…néhány dolog még mindig erős: D.Bohm szavaival élve a fragmentáció a tudatban fragmentációt éltet az életben is. Ezért oly nehéz a spiritualitás hagyományos vallási körei mellett meglátni az egyéni, kisközösség alapú vagy korábban titkolódzásba hajtott, ezoterikusnak ( belső útnak) tartott megfogalmazásokat a mostani pszichológiai, transzperszonális keretekben is meglátni, a szellemi alapú lelkiségben önmagunkban összehangolni több ezer év szétszakítottságát, hierarchikus tekintélyelvűségét feladva egy szerető=befogadó és elfogadó, ” a felebaráti” közösség elve alapján az újat is elismerő, felismerő, a paradigmák közötti átjárhatósági hidakat építő jelenlétnek.
Itt már nem a szétszakítottságban élő gazdagodás alapú vállalkozói világ, a hatalomra ácsíngozó politikai erőtér és ennek túlkapásait kiegyensúlyozó karitatív (civil és egyházi)  és civil társadalmat építő szervezetek, önkéntességek támogatásáról lesz szó.
Az új paradigma új társadalmi és közösségi, Gaia egyensúly vesztett élettereit újjászövő, tudatunk belső tereiben társas és közösségi tereket a kiegyensúlyozott  és fenntartható élet fele kibontakoztató világot kell teremtsünk. Ez nem hatalmi szóval, ” maszkulin erővel, igazságosztó fegyelmezettségben, hanem organikus, a szerves ökológiai kibontakozás modelljét ismerő és éltető, a feminin befogadásban kiérlelődő út tudati szövedékből bontakozik ki.

Itt találkozik W.Charon, Sinai Magdolna,Szepes Mária és Ruzsa Ágota.