Rugalmas és egyénre szabott, dialógikus és részvételi.

Az önszerveződő, önértékelő társadalom fejlesztésben leginkább a holarchikus (holonok egymásba szervesült rendszere) társadalmi elrendeződés fejezi ki a belső tartalmakat. Ennek megfelelőan a szakralitás nem egy fölénk helyezett autorittást közvetítő hatalom, hanem a köszösség részvételében megfogamzott és életben tartott, a szent és a profán viszonát nem elkülönítő egységtudat. Ha ezt helyileg valahova tennénk, akkor az a kör közepe lenne.

Ennek megfelelően a mi képzésünk utolsó fázisa, a SzerTér coach/facilitátor bizonyságát is az egyén és a közösség együtt adja.

Ön és társ és résztvevői visszajelzések tükrében. Eképpen a kiképző személyek ebben a fázisban már ellengedik a “gyeplőt” és visszahúzódnak a közösség egészébe.

A visszajelzések szempontrendszerét is az adott közösség fogalmazza meg egy dialógikus közös értékelő visszacstoló kommunikációs térben.

Ehhez azonban kell alapélmény arról, hogy a tanulás 360 fokos terében mi zajlott le.
Ezt gyakran lóhere, vagy szirom értékelésnek hívjuk:

• én önmagamról – társaim rólam – munkámban, csoportokban és a szertérben résztvevők-a képző tapasztalata
• hisz egyszerre vagyok coach/facilitátor és közösségi köreműködő és program szervező és belső személyes útamat járó..

De nem kell rohanni az úton… mindenkinek lehetősége van a saját ritmusában és erőforrásaival gazdélkodva résztvállalni..