Nem a polarizálódás, az ellenpontok mentén kialakuló erőharc, a különbözőségek birkózása és a szélsőségek növelése a jövő.

A dialógikus térben kibontakozó nagycsoportos műhelyben találkozunk a csoporttagok egyéni és kollektív belső tereiben szunnyadó, gyakran a tudatlanság és társadalmi kondicionálás, gyakran azonban a személyes és kollektív traumák által kialakult ” becsípődésekkel”, melyek a jelen kérdéseire alkalmatlan viselkedési válaszokat kényszerítenek ki belőlünk: a érték háborúk, emberjogi szerepeink, üldözések és megkülönböztetések, rangkórság, úrhatnámság, elerőtlenítést, a jelenlegi menekült kérdés, a növekvő gazdasági szakadékok, stb. Talán a legegyszerűbben megragadhatóan úgy fejezhetjük ki, hogy a nap, mint nap megérezhető, észlelhető hamis feltételezés, hogy én különb és feljebbvaló vagyok nálad…
Gyógyító dialógus-gyógyuló társ-ad-alom tereinkben olyan lehetőségeknek biztosítunk szabad és biztonságos teret,ahol a csírája és reménye egy új és elfogadó, befogadó és együttérző társadalomnak kibontakozhat.

HOGYAN?
A TTM-ben integráltunk számos elismert és e területen hatékonynak bizonyuló folyamatot:
a bohmi dialógus, az Art of Hosting-World Café horizontális dimenziót, közösségi tereket építő folyamatait
a rendszerállítás, mély demokrácia és más,  elsősorban katarzisra irányuló folyamatokkal és az együttérző cselekvés tervezés iránytartásával.