Ezen a karácsonyon a szokásosnál többet és többször gondolok Szepes Mária, Sínai Magdolna és Charon karácsonyaira.. s lám itt köröz az interneten egy rég készített interjú.. és mellékelek pár sort fivére, Charon írásából a Hermetikus Confessióból. is. Most valahogy ismét nagyon aktuális lett….
“….Boldoggá tesz annak a gyönyörű lehetőségnek megcsillantása, hogy idővel részt vehetek én is abban a gyönyörű magvető munkában, amelynek egyik eredménye éppen az, hogy én ma ezt a confessiót írhatom. De addig is úgy érzem, hivatott vagyok arra, hogy itt-ott elhullajtsak óvatosan egy-egy kis magot, elvessek egy gondolatot, megjelöljek egy irányt, megmutassak egy utat olyankor, amikor erre egy belső hang ösztönző parancsot ad. Mert egy helyén és idején elhangzó szó elindíthat egy folyamatot, vagy megteremtheti a lehetőséget egy ilyen folyamat elindulásához azáltal, hogy meggondolkoztatja a másikat. Ha csak egyetlen pillanatra áll meg, ha csak megtorpan, már azáltal beoltódhat, hiszen ha gondolkozni annyi, mint mágiát gyakorolni, akkor mennyivel inkább az beszélni, a szóhoz külön adományként hozzájáruló hang, hangsúly, hangszín, moduláció mágikus erőinek sokszorozó hatása, mely ha jóakaró szeretettel hangzik fel, sok ezer Volttal emelheti a feszültséget és ugyanannyi Amperrel az áramerősséget. S mindez különös értelmet nyer éppen ma és éppen itt, ahol a démoni erőktől nem egészen mentes rendszer kihúzta az arra alkalmasak alól a valláserkölcsi nevelés szilárd talaját. A szerte a világon eluralkodott materialista eszmék utolsó pörölycsapásaikat mérik a szétmálló sziklára, melyen szebb, jobb korszakokban az emberek hite épült. A technokrácia szédítő magaslatokra emelkedett uralma reménytelenül távol tartja napról-napra jobban és messzebb a luxusban, jólétben, ragyogó lehetőségek között, pompás gépek, remek találmányok nagyszerűségeiben dúskáló embert a szellem, a lélek a vadember primitív állapotáig züllesztette le. A tünetek egyértelműen egy egész emberfajta dekadenciájára mutatnak. Az aeonvég ezen apokaliptikus tohu-v-bohujá-ban egyetlen kis tücsök ciripelése nem valami nagy hangerőt képvisel, de ha csak egyetlen fül meghallja, felfigyel rá, akkor már nem ciripelt hiába a tücsök. S a tücsöknek kötelessége, vagy ha úgy tetszik, hivatása, missziója az, hogy ciripeljen.”